Addig húztam-halasztottam a beszámoló megírását, míg eltelt szépen egy hónap, így aztán rövid leszek és lényegretörő: Nyertünk! :)
Na jó azért történt más is. Például megismertem a Dolce Vita csapat újabb tagját Potoczky Tomit is, és megtanultam tőle, az élesedj és ejtsél kifejezések mibenlétét, és azt is, hogy miért kell állandóan felfelé nézni. Azaz lesni a szálakat a vitorlán. Vagy magnószalagokat. Amik ott libegnek... Azt hiszem ezt majd még egyszer át kell ismételni.
Negyedik versenyemre készültem a Dolce Vitával, és persze a kormányos-értekezletig még nem volt biztos, hogy a szervezők majd engedik, hogy a hajóról fotózzak. Azért volt egy kis aknamunkám már előtte, így sikerült végül meggyőzni őket, hogy remek képek fognak készülni a fedélzetről is. Nagyon meleg volt már reggel tízkor, és a kikötőben szélnek semmi nyoma. De szerencsére a rajtra kaptunk egy kis hátszelet és olyan jól startoltunk, hogy szinte nem is volt előttünk senki. A képek legalábbis ezt bizonyítják.
A versennyel párhuzamosan folyt a Balaton-átúszás Bogláron és ugye, ott is bóják vannak, méghozzá ugyanolyan sárgák mint a mi versenyünkön. Volt is ebből kis kalamajka, de végül mi jöttünk ki jól belőle. Minden rutinszerűen folyt, Aci percenként kérdezte, hogy "hol a bója, hol a bója?" A bója kérdés megválaszolását én személy szerint szeretem "Sasszem" Évire bízni, mert megmondom őszintén, én sosem látom, ő meg valahogy érzi őket. :) A lényeg, hogy addig néztük a bóját míg sikerült egy Balaton-átúszós jelet megcéloznunk. Az volt a szerencsénk, hogy a többi hajó meg minket követett. Mi még pont időben észrevettük, hogy rossz lóra tettünk, és korrigáltunk. A verseny második fele mondhatni unalmas volt (ez persze nem igaz, mert mindig volt egy aktuális hangulatfelelős és Bianka is meg Évi is fotózott sokat) Lacikapitány is megnyugodott a helyezésünket látva, így csak a fordulóknál repült egy-két basszuskulcs, meg tekerj rá sokat sokat illetve húzd, húzd, és némi nemazt nemazt... :)
Szigligeten megtanultuk, hogy a célbaéréskor bármi számít, ami a hajón van (pl. kitett kéz vagy láb) így Évi és Bianka biztosra ment, és kipróbálták a mellbedobást. Kár, hogy közel s távolban nem volt senki és tuti volt a győzelem. De majd még hátha jól jön ez máskor.
Célbaérés után fürdés, kikötés után csapatképkészítés, Laci is elővette fotóstudományát, hogy készülhessen egy sorozat Charlie Angyalairól.
A délután is mozgalmasan alakult, miután Laci megnyerte a gokart versenyt, még benevezett Olivérrel a kerékcsere bajnokságra is, de ott "csak" másodikak lettek. A díjkiosztó után kicsit csalódottak voltunk mert csak a Yardstcik II-esek nem kaptak ajándékot, de azért az érem is szépen csillog... :)
A Balatonregatta utolsó záró futama szeptember 5-én lesz Balatonszemesen, szurkoljatok!
További fotók a versenyről: KATT!
