Ázott kormányos

Sötét volt, villámlott, és fújt a szél. Egy vitorláshajóban ültem, és én kormányoztam. Kicsit úgy hangzik mint egy rémálom, nem? Pedig megtörtént és cseppet sem volt rémes. Inkább izgalmas. Két nap alatt kétszer vitorláztam. Micsoda pazar hétvége!

Az izgalmak már csütörtökön kezdődtek. Pestről kellett lejutnom a Balatonra és három telefon után lett fuvarom. Nyugodtan dőltem hátra, amikor este jött Lacitól az sms, hogy mehetek vele péntek délután, sőt segítenem kellene átvinni a Dolce Vitát Lelléről Szemesre. Ezt a remek alkalmat természetesen nem hagyhattam ki, ezért aztán egy gyors átszervezés, másnap délután egy kis villamosozás, buszozás kb. 6 telefon és Aci már fel is vett Budaörsön. Már az autóút is klassz volt, mert messziről láttuk hol esik és gyönyörű fények voltak végig. Pont a viharral együtt értünk Lellére, de ez még csak a kezdet volt.

Az első feladat, a vitorla kibontása volt, itt még jeleskedtem. Aztán egy cölöpbe kapaszkodva kellett tartanom a hajót, amíg Laci nem tudom pontosan mit csinált - biztos fontosat - de én minden erőmmel a feladatra koncentráltam. Már épp kivitorláztunk volna a kikötőből amikor megfordult a szél ezért beindítottuk a motort. Persze csak a kikötőből kijutáshoz használtuk, aztán már jöhetett az igazi vitorlázás. Más volt mint versenyen, és persze csak ketten voltunk ezért folyamatosan volt dolgom, és a fényképezőgép is a kabinban pihent a táskában. Szépen haladtunk, tanultam egy csomó mindent, igyekeztem a megfelelő kötelet húzni (bár szürkületben a szürke kötelet megtalálni szürke szamár a ködben effektus). Egyszer csak Laci kitalálta, hogy mi lenne, ha én kormányoznék. Először kicsit megijedtem, de aztán kezdtem egész jól belejönni és miután Laci megdicsért, a fordulót is bátran vállaltam. Közben besötétedett és vészesen közeledett felénk a vihar. Ekkor jöttek a villámok és miután csendben sóhajtottam egyet, Laci elmagyarázta, hogy miért nem tud felborulni a hajó. A tőkesúly miatt ugyanis úgy viselkedik mint a keljfeljancsi. Igazából nem féltem, és ezen magam is meglepődtem. A kormányrudat tartva koncentráltam az aktuális fénysorokra, amiket Laci célként jelölt meg. Épp amikor a kikötőbe értünk és már majdnem az összes kötél a helyén volt jött a zuhé. Nem kicsi, de legalább hatalmas. A hajó még nem volt egészen a helyén és nekem az lett volna a feladatom, hogy eltartsam a mólótól. Nagyon fújt a szél, nagyon esett az eső, és semmit nem hallottunk egymás szavából. Aztán jött két másik hajós és besegített, de még így is sikerült szó szerint bőrig ázni. Szerencsére nem volt hideg, de azért Évi húslevese nagyon jól esett fél óra múlva a kabinban.

Életemben először aludtam vitorláshajón és azt hiszem utoljára is. Nem mondom, hogy álmatlanul forgolódtam egész éjjel, de nagyon furcsa volt, hogy ha kicsit is, de folyamatosan mozog az ágy alattam, és fütyül a szél a hálószobában. Mindezek ellenére reggel 8-kor kipihentem ébredtem és kezdődhetett a Balaton Regatta zárófutama. De az már egy másik történet.

A fotók Balatonlellén a kikötőben készültek

Hol a BÓJA?

Addig húztam-halasztottam a beszámoló megírását, míg eltelt szépen egy hónap, így aztán rövid leszek és lényegretörő: Nyertünk! :)

Na jó azért történt más is. Például megismertem a Dolce Vita csapat újabb tagját Potoczky Tomit is, és megtanultam tőle, az élesedj és ejtsél kifejezések mibenlétét, és azt is, hogy miért kell állandóan felfelé nézni. Azaz lesni a szálakat a vitorlán. Vagy magnószalagokat. Amik ott libegnek... Azt hiszem ezt majd még egyszer át kell ismételni.

Negyedik versenyemre készültem a Dolce Vitával, és persze a kormányos-értekezletig még nem volt biztos, hogy a szervezők majd engedik, hogy a hajóról fotózzak. Azért volt egy kis aknamunkám már előtte, így sikerült végül meggyőzni őket, hogy remek képek fognak készülni a fedélzetről is. Nagyon meleg volt már reggel tízkor, és a kikötőben szélnek semmi nyoma. De szerencsére a rajtra kaptunk egy kis hátszelet és olyan jól startoltunk, hogy szinte nem is volt előttünk senki. A képek legalábbis ezt bizonyítják.

A versennyel párhuzamosan folyt a Balaton-átúszás Bogláron és ugye, ott is bóják vannak, méghozzá ugyanolyan sárgák mint a mi versenyünkön. Volt is ebből kis kalamajka, de végül mi jöttünk ki jól belőle. Minden rutinszerűen folyt, Aci percenként kérdezte, hogy "hol a bója, hol a bója?" A bója kérdés megválaszolását én személy szerint szeretem "Sasszem" Évire bízni, mert megmondom őszintén, én sosem látom, ő meg valahogy érzi őket. :) A lényeg, hogy addig néztük a bóját míg sikerült egy Balaton-átúszós jelet megcéloznunk. Az volt a szerencsénk, hogy a többi hajó meg minket követett. Mi még pont időben észrevettük, hogy rossz lóra tettünk, és korrigáltunk. A verseny második fele mondhatni unalmas volt (ez persze nem igaz, mert mindig volt egy aktuális hangulatfelelős és Bianka is meg Évi is fotózott sokat) Lacikapitány is megnyugodott a helyezésünket látva, így csak a fordulóknál repült egy-két basszuskulcs, meg tekerj rá sokat sokat illetve húzd, húzd, és némi nemazt nemazt... :)

Szigligeten megtanultuk, hogy a célbaéréskor bármi számít, ami a hajón van (pl. kitett kéz vagy láb) így Évi és Bianka biztosra ment, és kipróbálták a mellbedobást. Kár, hogy közel s távolban nem volt senki és tuti volt a győzelem. De majd még hátha jól jön ez máskor.




Célbaérés után fürdés, kikötés után csapatképkészítés, Laci is elővette fotóstudományát, hogy készülhessen egy sorozat Charlie Angyalairól.

A délután is mozgalmasan alakult, miután Laci megnyerte a gokart versenyt, még benevezett Olivérrel a kerékcsere bajnokságra is, de ott "csak" másodikak lettek. A díjkiosztó után kicsit csalódottak voltunk mert csak a Yardstcik II-esek nem kaptak ajándékot, de azért az érem is szépen csillog... :)

A Balatonregatta utolsó záró futama szeptember 5-én lesz Balatonszemesen, szurkoljatok!

További fotók a versenyről: KATT!

Ülj be lébe!

Zöldfülű ismét jelentkezik

Lassan egy hete, hogy újabb versenyen vehettem részt a Dolce Vita fedélzetén (köszi Laci!!!) de még mindig nem bírom ki, hogy ne süssem el a hozzá nem értőknek ezt a poént. Mondjuk lehet, hogy ez nektek vitorlásoknak már nagyon nem poén, de én tök jót röhögök magamban, amikor mondom az ismerősöknek (akik még sosem vitorláztak), hogy: Ülj be lébe! Ha még tovább akarom feszíteni a húrt, akkor azt is hozzá teszem, hogy most akkor ülj be luvba! Na ettől végleg megkavarodnak és persze megkérdezik, hogy mit hablatyolok. Na ilyenkor előadom magam, hogy én már háromszor (értitek háá-room-szoor) vitorláztam és bizony nagyon okos vagyok. Közben pedig az igazság az, hogy a francokat. Egyszerűen csak ragadnak rám a dolgok, mert szerintem a vitorlázás egy gigamegaszuper dolog, még akkor is ha az ember lánya "csak" fotós és igazából a kabinajtóból röhögi végig az egészet.

Szóval Szigliget. Az Uniqa Balaton Regatta negyedik állomása. Jó szelet jósolotak és be is jött, mentőmellényben feszítettük végig a versenyt. A beveztőből kiderült, hogy nem egy profi versenytudósítást fogtok olvasni, hanem egy lelkes kezdő "ígyláttamját".Heten vágtunk neki a távnak, csajok voltunk többségben, de Laci és Olivér jól állta a sarat. Bár valamiért most Olivér annyira mégsem igényelte az ordibálást, mert többször is megjegyezte halkan, hogy a következő versenyre beszerez egy füldugót. 3-4-es erősségű szélben rajtoltunk (ezt igazából puskáztam valahonnan) és próbáltunk mindjárt az elején jól helyezkedni, de elfogta előlünk a szelet egy hajó és ezért talán egy picit beragadtunk. De a kapitányunk nagyon akart és hajtott minket, és okosan mindig csak az épp előttünk levő azonos osztálybéli hajó megelőzését tűzte ki célul. Ez olyan jól sikerült, hogy a második bóját már az osztálybeliek között elsőnek kerültük.

Aztán jött a fej-fej mellett haladás. A Sarah With Love-al ment a harc, hol ők vezettek három centivel, hol mi. Amikor látszott, hogy itt már csak a szerencse, vagy valami trükk dönthet, a Sáfián család bedobta a figyelemelterlés trükköt. Bianka keksszel próbálta kínálni őket, Laci pedig átkiabált és megkérdezte, mikor lesz a másnapi verseny. Utólag mesélték, hogy majdnem bejött a csali, mert Zénó (a SWL kapitánya) egy pillanatra ideges lett, de aztán összekapta magát és öt (de lehet hogy hat) centivel a Dolce Vita előtt haladt át a célvonalon.

Az összesítés után a 4. helyre került a Dolce Vita, a Márta, a Titkos és a Sara With Love mögött.

Legközelebb a Balaton Regatta 5. állomásáról Balatonlelléről jelentkezem.

További fotók a versenyről ITT.