Ázott kormányos

Sötét volt, villámlott, és fújt a szél. Egy vitorláshajóban ültem, és én kormányoztam. Kicsit úgy hangzik mint egy rémálom, nem? Pedig megtörtént és cseppet sem volt rémes. Inkább izgalmas. Két nap alatt kétszer vitorláztam. Micsoda pazar hétvége!

Az izgalmak már csütörtökön kezdődtek. Pestről kellett lejutnom a Balatonra és három telefon után lett fuvarom. Nyugodtan dőltem hátra, amikor este jött Lacitól az sms, hogy mehetek vele péntek délután, sőt segítenem kellene átvinni a Dolce Vitát Lelléről Szemesre. Ezt a remek alkalmat természetesen nem hagyhattam ki, ezért aztán egy gyors átszervezés, másnap délután egy kis villamosozás, buszozás kb. 6 telefon és Aci már fel is vett Budaörsön. Már az autóút is klassz volt, mert messziről láttuk hol esik és gyönyörű fények voltak végig. Pont a viharral együtt értünk Lellére, de ez még csak a kezdet volt.

Az első feladat, a vitorla kibontása volt, itt még jeleskedtem. Aztán egy cölöpbe kapaszkodva kellett tartanom a hajót, amíg Laci nem tudom pontosan mit csinált - biztos fontosat - de én minden erőmmel a feladatra koncentráltam. Már épp kivitorláztunk volna a kikötőből amikor megfordult a szél ezért beindítottuk a motort. Persze csak a kikötőből kijutáshoz használtuk, aztán már jöhetett az igazi vitorlázás. Más volt mint versenyen, és persze csak ketten voltunk ezért folyamatosan volt dolgom, és a fényképezőgép is a kabinban pihent a táskában. Szépen haladtunk, tanultam egy csomó mindent, igyekeztem a megfelelő kötelet húzni (bár szürkületben a szürke kötelet megtalálni szürke szamár a ködben effektus). Egyszer csak Laci kitalálta, hogy mi lenne, ha én kormányoznék. Először kicsit megijedtem, de aztán kezdtem egész jól belejönni és miután Laci megdicsért, a fordulót is bátran vállaltam. Közben besötétedett és vészesen közeledett felénk a vihar. Ekkor jöttek a villámok és miután csendben sóhajtottam egyet, Laci elmagyarázta, hogy miért nem tud felborulni a hajó. A tőkesúly miatt ugyanis úgy viselkedik mint a keljfeljancsi. Igazából nem féltem, és ezen magam is meglepődtem. A kormányrudat tartva koncentráltam az aktuális fénysorokra, amiket Laci célként jelölt meg. Épp amikor a kikötőbe értünk és már majdnem az összes kötél a helyén volt jött a zuhé. Nem kicsi, de legalább hatalmas. A hajó még nem volt egészen a helyén és nekem az lett volna a feladatom, hogy eltartsam a mólótól. Nagyon fújt a szél, nagyon esett az eső, és semmit nem hallottunk egymás szavából. Aztán jött két másik hajós és besegített, de még így is sikerült szó szerint bőrig ázni. Szerencsére nem volt hideg, de azért Évi húslevese nagyon jól esett fél óra múlva a kabinban.

Életemben először aludtam vitorláshajón és azt hiszem utoljára is. Nem mondom, hogy álmatlanul forgolódtam egész éjjel, de nagyon furcsa volt, hogy ha kicsit is, de folyamatosan mozog az ágy alattam, és fütyül a szél a hálószobában. Mindezek ellenére reggel 8-kor kipihentem ébredtem és kezdődhetett a Balaton Regatta zárófutama. De az már egy másik történet.

A fotók Balatonlellén a kikötőben készültek