Hírességek a Dolce Vita-n

Fenyő Iván



Pars Krisztián



Bakóczy Róbert, Kuttor Csaba



Steinmecz Barnabás

A legjobb hajó

A III Uniqa Balaton Regatta zárófordulóját Balatonszemesen rendezték. A versenyről sok mindent elárul, hogy Dániel Gábor versenyigazgató azt nyilatkozta, ha fél órával később lett volna rajt, akkor nem indítja el a mezőnyt. Szinte viharos szél volt ugyanis, és több hajónak is nagy küzdelmébe került a célbaérés, volt árbóctörés, kötélszakadás, és volt ami (nem aki) bizony a vízben kötött ki. Mi sem úsztuk meg szárazon.



Felfelé sikítottunk, lefelé csendben voltunk

A fenti sorokat Laci mondta rólunk. Éviről és rólam. És szó szerint igaza volt. Yardstick II-ben egy , abszolút összetettben 2 ponttal előzte meg a Dolce Vita a Sarah With Love-ot ezért csak rájuk kellett figyelni. Az első bóját Zánka előtt kellett kerülni és az odaút igencsak nedvesre sikeredett. Legjobb, ha Évit idézem mert, nagyon szemléletesen írta le, mit éltünk át."Úgy döntöttem este a díjátadó előtt bemutatom Ottónak a mai versenyt. Felviszek egy lavór vizet, abba beleülök, majd megkérem Ottót, hogy egy másik edényből locsoljon és eközben egy kancsó vizet öntsön be a bal kabátujjamba." Azért hazudnék ha azt írnám, hogy nem élveztük. Kicsit a vidámparkozáshoz hasonlított.

Hogy nem estem vízbe

Az adrenalin szintem a tetőtfokán volt és egy idő után azt éreztem, hogy le kéne vezetni valahogy. Ilyenkor a sírás tud segíteni, de arra gondoltam Aci megijedne, ha ott bőgnék miközben épp kiülöm a hajót ezért aztán Olivérnek súgtam oda csendesen, hogy baromira félek. Pedig igazából nem féltem, csak nehéz volt máshogy leírni azt, amit éreztem. Próbáltam maximálisan követni Lacikapitány utasításait, de néha olyan gyorsan kellett lemászni a kabinba, majd ismét fel kiülni a hajót, hogy a nagy igyekezetben lehorzsoltam a bokám és szereztem pár lila foltot. Közben elszakadt egy genua shot és a vitorla szabadon lebegett. Annyira gyorsan történt minden, hogy fel sem fogtam. Szerencsére Tomi ott volt a közelben és helyrehozta a dolgokat. Így értük el Zánkát. A következő célpont Lelle volt, és megpróbáltuk felhúzni a spinakkert. De vagy a nagy szél, vagy a nagy hullámok, vagy ki tudja ki akarta így, de nem sikerült, sőt még a spinakkerzsákot is elhagytuk. (Olivér szerintem a mai napig lógatja az orrát miatta). Sőt Aci és Feri egy fél pillanatig azt hitték, hogy én is a vízbe estem, pedig csak a kabin belsejében kerestem menedéket, mert ebben a szituban már tényleg csak egy dolgot tehettem: próbáltam nem útban lenni. De most már azt is tudom, hogy szem előtt is kell maradni, hogy elkerüljük azt, hogy a kapitány szívinfarktust kapjon. Kicsit később megpróbáltuk a másik spinakkert is felhúzni, de két helyen megcsavarodott, így az sem sikerült. Közben a nagy ellenfél a Sarah With Love szépen elhúzott és a második bójakerülés után már biztos volt, hogy ők nyerik a futamot és egyben az összetett versenyt is. Ám abszolútban még értek minket meglepetések.

Az el nem készült fotók

Természetesen fotózni is esélytelen volt, mert miután beterített a víz, eldugtam a gépet a kabát alá, aztán inkább a kabinban hagytam, úgyis csak útban volt mászáskor. Nem tudom próbáltatok-e már közel 90 fokban megdőlő hajón kimászni a kabinból és felmászni az orrba, miközben valaki kiabált, hogy: FEL FEL, GYORSAN GYORSAN!!! Ja és előtted is mászott valaki és mögötted is. Körülötted a hullámzó Balaton, a viharos szél süvít a füledbe... Imádok vitorlázni, mondtam már?

Kispinakker és szárítkozás

Kikötés után próbáltam bepótolni az el nem készített fotókat, de persze csak átöltözés után. Évivel kicsavartuk a ruhánkból a vizet, én még a bugyimat is kitettem száradni. Üldögéltünk a hajón sajtot eszegetve, amikor észrevettem, hogy a kis piros bugyiba úgy kap a szél, mintha spinakker lenne. Fel is hívtam erre a többiek figyelmét, mire Tomi (vagy Évi?) megszólalt: Hihi KisSpinakker. Mondd ki hangosan! Na ezen vagy tíz percet röhögtünk. Évi az arra járó ismerősöknek elmutogatta, hogy ült elöl a vízben, Aci pedig a hajón kiteregetett ruhákra nézve megállapította: - Olyanok vagyunk mint egy cigánytanya.

Mosolyok a dobogón

Az eredményhirdetés mozgalmasan telt, egyrészt végig kellett fotóznom az eseményt - Évinek meg végig konferálnia - és közben pár érmet is át kellett venni. A verseny és Yardstick II. végeredményben a második helyen végeztünk a Sarah With Love mögött, de legnagyobb örömünkre és meglepetésünkre abszolút Yardstick-ben MI NYERTÜNK! Hatalmas kupát kapott Laci és egy nagy üveg pezsgőt, mi meg gyarapítottuk az éremkollekciónkat. Készült csapatkép is és persze a díjakat is lefotóztuk.

Akik a legtöbb versenyen részt vettek:
Barabás Évi, Németh Nati, Potoczky Tamás, Sáfián Bianka, Sáfián Laci (a Kapitány aki nélkül nem volt verseny), Teveli Olivér, Zsabokorszky Ferenc

És a vendégek, akik egy-egy versenyen a hajón voltak és szintén segítették a győzelmet:
Bakóczy Róbert, Fenyő Iván, Kuttor Csaba, Mihók Ildikó, Pars Krisztián, Steinmecz Barnabás, Váczi Ágnes valamint a WWF képviseletében Sisak Rebeka, Horváth Lídia, Szalai Dávid, Horváth Anna

További képek a versenyről: katt

Ázott kormányos

Sötét volt, villámlott, és fújt a szél. Egy vitorláshajóban ültem, és én kormányoztam. Kicsit úgy hangzik mint egy rémálom, nem? Pedig megtörtént és cseppet sem volt rémes. Inkább izgalmas. Két nap alatt kétszer vitorláztam. Micsoda pazar hétvége!

Az izgalmak már csütörtökön kezdődtek. Pestről kellett lejutnom a Balatonra és három telefon után lett fuvarom. Nyugodtan dőltem hátra, amikor este jött Lacitól az sms, hogy mehetek vele péntek délután, sőt segítenem kellene átvinni a Dolce Vitát Lelléről Szemesre. Ezt a remek alkalmat természetesen nem hagyhattam ki, ezért aztán egy gyors átszervezés, másnap délután egy kis villamosozás, buszozás kb. 6 telefon és Aci már fel is vett Budaörsön. Már az autóút is klassz volt, mert messziről láttuk hol esik és gyönyörű fények voltak végig. Pont a viharral együtt értünk Lellére, de ez még csak a kezdet volt.

Az első feladat, a vitorla kibontása volt, itt még jeleskedtem. Aztán egy cölöpbe kapaszkodva kellett tartanom a hajót, amíg Laci nem tudom pontosan mit csinált - biztos fontosat - de én minden erőmmel a feladatra koncentráltam. Már épp kivitorláztunk volna a kikötőből amikor megfordult a szél ezért beindítottuk a motort. Persze csak a kikötőből kijutáshoz használtuk, aztán már jöhetett az igazi vitorlázás. Más volt mint versenyen, és persze csak ketten voltunk ezért folyamatosan volt dolgom, és a fényképezőgép is a kabinban pihent a táskában. Szépen haladtunk, tanultam egy csomó mindent, igyekeztem a megfelelő kötelet húzni (bár szürkületben a szürke kötelet megtalálni szürke szamár a ködben effektus). Egyszer csak Laci kitalálta, hogy mi lenne, ha én kormányoznék. Először kicsit megijedtem, de aztán kezdtem egész jól belejönni és miután Laci megdicsért, a fordulót is bátran vállaltam. Közben besötétedett és vészesen közeledett felénk a vihar. Ekkor jöttek a villámok és miután csendben sóhajtottam egyet, Laci elmagyarázta, hogy miért nem tud felborulni a hajó. A tőkesúly miatt ugyanis úgy viselkedik mint a keljfeljancsi. Igazából nem féltem, és ezen magam is meglepődtem. A kormányrudat tartva koncentráltam az aktuális fénysorokra, amiket Laci célként jelölt meg. Épp amikor a kikötőbe értünk és már majdnem az összes kötél a helyén volt jött a zuhé. Nem kicsi, de legalább hatalmas. A hajó még nem volt egészen a helyén és nekem az lett volna a feladatom, hogy eltartsam a mólótól. Nagyon fújt a szél, nagyon esett az eső, és semmit nem hallottunk egymás szavából. Aztán jött két másik hajós és besegített, de még így is sikerült szó szerint bőrig ázni. Szerencsére nem volt hideg, de azért Évi húslevese nagyon jól esett fél óra múlva a kabinban.

Életemben először aludtam vitorláshajón és azt hiszem utoljára is. Nem mondom, hogy álmatlanul forgolódtam egész éjjel, de nagyon furcsa volt, hogy ha kicsit is, de folyamatosan mozog az ágy alattam, és fütyül a szél a hálószobában. Mindezek ellenére reggel 8-kor kipihentem ébredtem és kezdődhetett a Balaton Regatta zárófutama. De az már egy másik történet.

A fotók Balatonlellén a kikötőben készültek

III. Uniqa Balaton Regatta végeredmény

ELSŐ HELYEZETT A DOLCE VITA!

Abszolút YS

1. Dolce Vita 615
2. Sarah With Love 614
3. Titkos-Szeviép 578
4. Dudu 570
5. Blue Fly 562
6. Albatros 561

Yardstick II.

1. Sarah With Love 231
2. Dolce Vita 230
3. Titkos-Szeviép 216
4. Albatros 212
5. Pilsner Úr 206
6. Kisvacak 206

A nyeremények:



És a csapat:




És akik nincsenek a képen, de fontos szerepük volt a győzelemben a versenyek során:

Sáfián Bianka, Teveli Olivér, Zsabokorszky Ferenc.


További eredmények és élménybeszámoló hamarosan.

Hol a BÓJA?

Addig húztam-halasztottam a beszámoló megírását, míg eltelt szépen egy hónap, így aztán rövid leszek és lényegretörő: Nyertünk! :)

Na jó azért történt más is. Például megismertem a Dolce Vita csapat újabb tagját Potoczky Tomit is, és megtanultam tőle, az élesedj és ejtsél kifejezések mibenlétét, és azt is, hogy miért kell állandóan felfelé nézni. Azaz lesni a szálakat a vitorlán. Vagy magnószalagokat. Amik ott libegnek... Azt hiszem ezt majd még egyszer át kell ismételni.

Negyedik versenyemre készültem a Dolce Vitával, és persze a kormányos-értekezletig még nem volt biztos, hogy a szervezők majd engedik, hogy a hajóról fotózzak. Azért volt egy kis aknamunkám már előtte, így sikerült végül meggyőzni őket, hogy remek képek fognak készülni a fedélzetről is. Nagyon meleg volt már reggel tízkor, és a kikötőben szélnek semmi nyoma. De szerencsére a rajtra kaptunk egy kis hátszelet és olyan jól startoltunk, hogy szinte nem is volt előttünk senki. A képek legalábbis ezt bizonyítják.

A versennyel párhuzamosan folyt a Balaton-átúszás Bogláron és ugye, ott is bóják vannak, méghozzá ugyanolyan sárgák mint a mi versenyünkön. Volt is ebből kis kalamajka, de végül mi jöttünk ki jól belőle. Minden rutinszerűen folyt, Aci percenként kérdezte, hogy "hol a bója, hol a bója?" A bója kérdés megválaszolását én személy szerint szeretem "Sasszem" Évire bízni, mert megmondom őszintén, én sosem látom, ő meg valahogy érzi őket. :) A lényeg, hogy addig néztük a bóját míg sikerült egy Balaton-átúszós jelet megcéloznunk. Az volt a szerencsénk, hogy a többi hajó meg minket követett. Mi még pont időben észrevettük, hogy rossz lóra tettünk, és korrigáltunk. A verseny második fele mondhatni unalmas volt (ez persze nem igaz, mert mindig volt egy aktuális hangulatfelelős és Bianka is meg Évi is fotózott sokat) Lacikapitány is megnyugodott a helyezésünket látva, így csak a fordulóknál repült egy-két basszuskulcs, meg tekerj rá sokat sokat illetve húzd, húzd, és némi nemazt nemazt... :)

Szigligeten megtanultuk, hogy a célbaéréskor bármi számít, ami a hajón van (pl. kitett kéz vagy láb) így Évi és Bianka biztosra ment, és kipróbálták a mellbedobást. Kár, hogy közel s távolban nem volt senki és tuti volt a győzelem. De majd még hátha jól jön ez máskor.




Célbaérés után fürdés, kikötés után csapatképkészítés, Laci is elővette fotóstudományát, hogy készülhessen egy sorozat Charlie Angyalairól.

A délután is mozgalmasan alakult, miután Laci megnyerte a gokart versenyt, még benevezett Olivérrel a kerékcsere bajnokságra is, de ott "csak" másodikak lettek. A díjkiosztó után kicsit csalódottak voltunk mert csak a Yardstcik II-esek nem kaptak ajándékot, de azért az érem is szépen csillog... :)

A Balatonregatta utolsó záró futama szeptember 5-én lesz Balatonszemesen, szurkoljatok!

További fotók a versenyről: KATT!