A délelőtt egy kis elméleti bevezetővel telt. Megtudtuk, hogy van kishajó és kisgéphajó, meg nagyhajó, és hogy a jobb oldal zöld, kivéve amikor nem. Megtanultuk, hogy van negyed, fél és háromnegyed szél. (Aki régóta olvassa a blogot talán emlékszik az első bejegyzésemre, ahol azt taglaltam, hogy amikor Olivér azt mondta a hajón, hogy fél van akkor azt ugye nem a pontosidőre értette? Hát nem.) És még egy csomó hasznos és haszontalan dolgot, még jegyzeteltem is. Az igazi tanulás azonban délután a vizen kezdődött. Három (nálam sokkal) fiatalabb hölggyel (sőt inkább kamasz lánnyal) kerültem egy csoportba. Dea, Petra, Veró és én egy Dolphin-ra szálltunk. Az első oktatónk Gábor volt, a kezdeti ismerkedős percek után hamar feloldódtunk. Az első vitorlázásra Huby is velünk tartott, hogy fotókat készítsen a tanfolyam számára. Megtanultunk kireffelni, fordulni, és a fokkot kezelni. Mindenkire sor került a kormánynál is. Azt viszont még senki nem tudta megmutatni, hogy hogyan is kell egyszerre kormányozni és a grószt kezeleni.
Vitorláztunk negyed, fél és háromnegyed szélben. És most már tényleg tudom, miért néznek a vitorlázók mindig felfelé és miért készült Aciról olyan sok kép, ahogy épp felfelé néz. A dolog totál egyszerű: a szélirányt figyelik. Mert ugye a vitorlázásnál ez az egyik legfontosabb dolog. Mi most még az adott vitorlabeálltásokhoz kormányoztuk és tartottuk irányban a hajót. A magnószalagok lebegési irányából próbáltuk megállapítani, hogy épp milyen szélben vitorlázunk. Gábor szerint egész ügyesek voltunk. Kikötés után csak egy dolgot éreztünk mindannyian: nagyon fáradtak vagyunk. Este nem kellett ringatni minket.
Németh Natália
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése