5-6. nap - már álmomban is

Itthon ülök a kanapén, ami mozog. Nem vicc simán inog bármire leülök. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy már nem hajón ülök és még mindig szédülök. Kérdezgettem Lajost meg az oktató fiúkat, hogy ez el fog-e valaha múlni. Bólogattak, hogy igen, de valamiért nem tudok hinni nekik.

Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk az utolsó két napon. Lekapcsolták a szelet - ahogy mondta valaki. Ezért aztán a pénteki és a szombati eseményeket egyben olvashatjátok. Tulajdonképpen nem sok minden történt. Reggel szóltam Lajosnak és Bettinek, hogy nincs szállásom segítsenek kitalálni valamit. Megígérték, hogy valahogy megoldjuk, így a nap további részében ezen igyekeztem nem izgulni.



Délelőtt Gábor és Ádám lerajzolták egy táblán a vízből mentést. Elméletben nem tűnt igazán bonyolultnak. Lajos úgy döntött, hogy kis szélben kipróbáljuk a kalóz jollékat. A lányok felszerelték őket aztán próbáltak gyakorolni velük, de szél hiányában nem sokra jutottak. Rám nem is került sor, mert eleinte motorcsónakból fotóztam aztán inkább kimentünk ebédelni. Délután az egyik legnagyobb hajóval az Avarral vitorláztunk és teljesen más érzés volt mint a kis sportos Scholtz. Gond nélkül vállaltam a kormányzást, szinte semmit nem kellett csinálni a szélcsendben. Azért a többiek megpróbálták a vízből mentést gyakorolni, a nagy melegben akadt is önkét vállalkozó, akit megpróbálhattunk megközelíteni az előírt módon. Sajnos a szombat is csendesnek indult, újra papíron mentettünk embert a vízből, gyakoroltuk a csomókat. Délután végre azzal a hajóval vitorlázhattunk, amivel a vizsgán kell majd bizonyítanunk. Felszereltük (majdnem egyedül), beindítottuk a motort (majdnem egyedül), majd próbáltunk pár manővert gyakorolni. Halzolni és fordulni már nagyon tudok. 1-es szélben. Az időjárás már csak ilyen, így nem erőlködtünk sokat, inkább az úszótudásunkat fényesítettük, illetve az elméleti kérdéseket vettük át.



Ha pár mondatban kellene összefoglalnom a tanfolyamot, akkor azt mondanám, hogy óriási élmény, nagyon elfáradtam, de nagyon sokat tanultam. Már korábban is gyanús volt, hogy elkapott a gépszíj, de ezután a hat nap után komoly elvonási tüneteim lettek. Újra vitorlázni akarok, a csomózáshoz kapott kötél mindig nálam van, ha van lehetőségem gyakorolok. A hazafelé úton minden manővert, minden elsajátított tudást próbáltam tömören átadni Hubynak, akinek csak úgy zsongott a feje, a backboard, a palsteck, a vantni, a félszél, a kardinális bója és a farfény szavaktól. Azóta minden éjjel vitorlázok, hol így, hol úgy és tegnap azt álmodtam, hogy matek érettségin a következő példát kaptam: ki kellett számolni, hogy két adott szögben haladó, adott tömegű vitorláshajó mikor találkozik, ha nem húznak spinakkert... Szerintetek?



Fotó és szöveg: Németh Natália - www.nnfoto.hu