Második nap - túl az első hisztin

Megmondom őszintén, hogy számtalan dolog megfordult a fejemben ma a vizen, többek közt az is, hogy ha kikötöttünk csomagolok és megyek haza az első vonattal. Bedobtak minket a mélyvízbe, és így utólag már nem bánom, de ott és akkor bevallom nagyon féltem.

Már korán reggel arra ébredtem, hogy melegem van. Láttam ugyan, hogy fúj a szél, és az interneten is nagy szelet jósoltak, én mégis a hőérzetemre hallgattam és csak rövidnadrágot csomagoltam. A vízhatlan nadrágot szándékosan, a hosszúujjú pólót véletlenül hagytam a szálláson. Haragudtam is magamra rendesen, mert én szoktam mondani mindig, hogy vitorlázásnál sosem lehet tudni milyen idő lesz és a fürdőruhától a viharkabátig jó ha minden velünk van.
Olyan jó volt a szél, hogy rögtön vízre szálltunk és az elméletezést délutánra hagytuk. Legalábbis akkor még azt hittük. Egy Scholtz-ra kerültünk és ezúttal András irányított minket. Teljesen nekünk kellett felszerelni a hajót, feltenni a vitorlákat, a helyére rakni a motort. Megtanultuk a kezelését és szépen elindultunk a kikötőből. Egy kicsit más hajó volt ez mint az előző napi, könyebben irányítható, de könnyebben bedőlő vitorlás. Hát dőltünk is ahogy kell. Továbbra is felváltva kormányoztunk, mindenki fordult, Veró és én még halzoltunk is. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ezt nem szándékosan tettük. Tehát elég veszélyesek voltunk. Már itt is volt egy-egy pillanat, amikor nagyon dőlt a hajó és nekem kormányozni és grósztkezelni kellet (volna) egyszerre. Valamint kapaszkodni... Utána remegett is kezem lábam vagy két percig. Nem sejtettem, hogy ez még csak a kezdet. Andris elszólta magát, hogy Tihanyban finom palacsinta van és közös megegyezéssel úgy döntöttünk kikötünk és ott fogunk ebédelni. A lányok kérdeztek a fotózásról és megbeszéltük közösen, hogy mi a különbség az élesíts és élesedj kifejezések között. Előbbit fotósok, utóbbit vitorlázók használják.



Kicsit pihentünk és úgy indultunk el újra, hogy visszamegyünk a kikötő közelébe, mert közeledik a vihar. Petra kormányzott, ő a legtapasztaltabb és legügyesebb köztünk, vitorlázott már sokszor és sokféle hajón. Akkora szél volt, hogy még ő is küzdött rendesen, mi meg csak kapaszkodtunk és kapaszkodtunk. Itt kezdtem el azt gondolni, hogy szerintem inkább hímző szakkörbe kellett volna beiratkoznom, és biztos voltam benne, hogy én ezt az egészet soha nem fogom megtanulni. Kijelentettem, hogy én biztos nem fogok kormányozni ilyen szélben, és magamban csendesen megjegyeztem, hogy én tuti nem leszek soha kapitány, jó lesz nekem a mancsaft lét is. Aztán András szólt, hogy cseréljünk és Veró jelentkezett. Tetszett a bátorsága, majd Dea is bevállalta. Itt gondoltam először, hogy talán én is, de amikor rám került volna a sor, nemet mondtam. Szerencsére András nem hagyott és a többiek is bíztattak (köszi lányok), hogy képes vagyok rá. És odaültem. És állt a hajó és álltam és pumpáltam, és ejtettem és élesedtem és engedtem a grószt és kapaszkodtam és voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy mégis jobb így amikor az én kezemben van az irányítás. Azért elárulom, hogy többször kiabáltam azt, hogy úúúúristen nem tudom mit csinálok, valaki mondja meg! Erre jöttek a frappáns válaszok, hogy vitorlázol, meg hogy kormányzol. Mindez süvöltő szélben. Eszembe jutott Gábor tegnapi intelme: ne a hajó vezessen téged, te vezesd a hajót. Aha... Viszont a kormányrudat annyira szorítottam, hogy most már az ujjaimban is izomlázat érzek. Úgy éreztem sohasem fogunk kikötni, és égetett a nap (ó otthon pihenő hosszú ujjú) és vizes volt a nadrágom (ó otthon pihenő vízálló naci). Kikötés közben még a bumm is eltalált kicsit na ott már a könnyeim is kijöttek és átkoztam a pillanatot amikor először felléptem (másztam) egy vitorláshajóra. Aztán kikötöttünk, leszereltük a hajót, összehajtottuk a vitorlát. Mire a szállásra értem valahogy átértékelődtek a dolgok és vacsora közben vidáman meséltem az aznapi kalandokat. Így utólag visszagondolva nem volt annyira rossz, és megcsinálnám újra azt hiszem. Holnap kiderül lesz-e rá lehetőség.

Németh Natália

u.i.: Remélem megértitek, hogy csak a kikötésnél fotóztam
u.i.2: Amikor este lefeküdtem és becsuktam a szemem, DŐLT AZ ÁGY! :)